Közeleg a – klasszikus egyfaktoros – Ügyfélkapus azonosítási mód kivezetésének január 15-ei időpontja, valamint az emelt szintű kétfaktoros ügyfékapus azonosítás mód (Ügyfélkapu+) és a Digitális Állampolgárság Program (eAzonosítás) igénylésének sürgető időszerűsége.
Szilveszter napja van. Ez az év is lassan a végére ér, 15 napunk maradt a szükséges lépések megtételére! Sokakkal volt szerencsém együttműködni az átállás kapcsán, így rengeteg hasznos tudásra, tapasztalatra tehettünk szert együtt. Munkatársaim, Barátaim, Rokonaim, Ügyfeleim és innovációra nyitott Olvasóim számos pozitív, elismerő visszajelzéssel erősítettek meg abban, hogy jövőre is érdemes folytatnunk, hiszen van még a technológiában, a kibertérben, az awarenessben tennivalónk.
Fear Of Missing Out
Sokan érzik úgy, hogy aki kimarad, lemarad! Lehet ebben igazság, noha nyitottsággal és kellő elővigyázatossággal sosem késő elkezdeni kibertér megismerését! Azt gondolom, hogy a weboldalamon elérhető írásaim és szolgáltatásaim nyújthatnak némi alapot a kezdeti lépésekhez, ahonnan ki-ki – önállóan vagy támogatásommal -, igény szerint lépkedhet a digitális evolúció lépcsőfokain, ahol továbbra sem hagyom magára!
Megtisztelő, hogy Olvasóim számtalan megkereséssel, kérdéssel, fordultak hozzám, majd néhány levélváltás után magabiztosan, de legalábbis eltökélten vették birtokba a digitális világ, az online közigazgatás egy-egy szeletét. Köszönöm Ügyfeleimnek is hogy bizalmat szavaztak nekem, és hogy személyükben remek embereket ismerhettem meg személyesen vagy az online térben találkozva! A jövőben is számíthatnak rám!
A közigazgatás megújul, a technológia fejlődésével az online szolgáltatások köre folyamatosan bővül, a mesterséges intelligencia és a nyelvi modellek terjedése megállíthatatlan, így van még előttünk számos megismerésre méltó lehetőség és óvatosságra intő veszélyforrás, amiből jövőre is szemezgetünk majd. Mármint azokkal, akik nyitottak a digitalizációra…
Joy Of Missing Out
Vannak azonban, akik más nézeteket vallanak. Az elmúlt hónapokban, különösen az Ügyfélkapu+ és a Digitális Állampolgárság Program bevezetésével kapcsolatos írásaimra érkeztek támadó hangvételű, az innovációt elutasító reakciók is. Nincs bajom sem a laposföld-hívőkkel, sem az államtagadókkal, de még csak az intézményesített állami személyiség-, vagy adatlopást vizionálókkal sem, hiszen a (digitális) evolúció nem kötelezettség, mindinkább természetes folyamat. A digitalizációból kimaradás, a technológiától távolmaradás – ideig-óráig – jelenthet örömöt, megnyugvást, vélt-, vagy valós biztonságérzetet, de nem gondolom hosszútávon fenntarthatónak.
Támadtak azzal is, hogy csak két útról ejtek szót az Ügyfélkapus azonosítási mód kivezetése után (Ügyfélkapu+ és DÁP), de a digitális ügyintézéstől eltávolodást, az elektronikus kapcsolattartási módok megszüntetését nem említettem. Amellett, hogy ez ebben a formában nem igaz, vitathatatlan hogy Olvasóimat elsősorban a fejlődésre, megoldásokra nyitottságuk jellemzi, így elsősorban számukra törekedtem hasznos tartalmat készíteni. De hogy ne maradjanak ki az információs szupersztrádán forgalommal szemben haladók sem, álljon itt néhány gondolat számukra is…
Tényszerű, hogy a technológia fejlődik, már nem pattintott kővel szeleteljük az időközben kihalt mamutot, és nem a barlang falára festjük mondandónkat. Ezt a fejlődést szinte mindannyian lekövettük. A digitális technológiával, elektronikus ügyintézéssel szemben ellenérzéseket tápláló, intézményesített adatlopást feltételező Olvasóimhoz is – vélhetően – elektronikus úton jutottak el írásaim, és ugyanezen elektronikus csatornán, közösségi oldalakon adtak hangot ellenvetésüknek is. Ez rendben is volna, de az objektivitás talaján maradva, néhány kérdés felmerült bennem.
A jogilag szabályozott, sérülékenységvizsgált, auditált állami szolgáltatásoktól elzárkózás mellett, annak a számtalan ingyenes mobilalkalmazásnak (közösségi oldalaknak, játékoknak, hűségprogramoknak…) milyen jogosultságokat engedélyeztünk a készülékünkön? A böngészőkben a cookiek-nak gondolkodás nélkül megadott hozzájárulást, a szolgáltatások ÁSZF-jét elolvastuk valaha? A nyereményekkel kecsegtető regisztrációs folyamatok során rögzített adatainkkal tudjuk mi fog történni? Tisztában vagyunk vele, hogy az ingyenes szolgáltatásokért adatainkkal, és/vagy potenciális reklámfogyasztó szerepünkkel fizetünk? És végül, ha az oly’ gyakran hangoztatott forgatókönyvnek hinnénk is, és a DÁP-al az állam ellopja az adatainkat (amit talán éppen „Ő” tárol közhiteles nyilvántartásokban?!), hogyan fogunk bemutatkozni ha nem marad nevünk sem – …mert ellopták?!
Komolyra fordítva a szót, amellett hogy én magam is látom a decentralizált, blokchain elven működő elosztott rendszerekben rejlő lehetőséget, nem gondolom hogy éppen a közigazgatás megbízhatósága volna a gyenge láncszem a számos egyéb felhasználói gondatlanságunkkal szemben, így a jövőben is a fejlődés, az innováció lehetőségére helyezem a fókuszt az összeesküvés-elméletek ellenében.
Aki szeretne, nyugodtan maradjon távol az elektronikus kapcsolattartástól, hiszen erre jogszabály adta lehetősége biztosított, de hiszem, hogy nem az elzárkózás a megfelelő válasz a kérdésre. A digitális szolgáltatások hosszú távon nem lesznek megkerülhetők, hiszen ha a többségi társadalom ezt az utat választja, az egyén különvéleménye és remeteléte egyre kevésbé lesz fenntartható – és ez nem politikai megközelítés vagy nézőpont kérdése. Erről a témáról hosszas tanulmányokban lehetne értekezni, de érvekből és ellenérvekből, egyfajta évzáró magyarázkodásból ennyi is elég az év utolsó napjára – egy görbetükör erejéig.
Végezetül megköszönöm Olvasóimnak, Ügyfeleimnek, Barátaimnak, Családomnak az egész éves támogatást, és Boldog Új Évet Kívánok mindannyiunknak! – Jövőre találkozunk!